Lisa Whittemore:
Október 4. A gólyaavató napja. A kedvem az egészhez egyenlő volt a nullával. Az egész csak arról fog szólni, hogy halálra szívatnak minket és hülyét csinálnak belőlünk. A felsőbb évesek kitalálták, hogy egy kihalt, ijesztő erdőben kell bújócskát játszanunk. Roppant kedves ötlet, nem?
(...)
A csípős őszi levegő pirosra csípte az arcomat és a kezem is kezdett fájni. Összébhúztam magamon a kardigánomat miközben az egyik hatalmas fa törzse mögött rejtőzködtem. Egy idő után elkezdtem azon gondolkodni, hogy túl nagy csend van és csak én vagyok ezen az átkozott helyen. Lehetséges lenne, hogy eltévedtem? Nagyot sóhajtva vettem elő a telefonomat.
- Ne már... Még térerő sincs?! - biggyesztettem le szomorúan a számat.
- Hahó!....Eltévedtem!...Valaki? - a saját visszhangomon kívül egy lélek sem válaszolt. Hát akkor.. Azt hiszem, egyedül kell kitalálnom.
- Követnem kéne valamit... Amúgy milyen jól elbeszélgetek magammal - kuncogtam halkan - Tök jó társaság vagyok - kezdtem megijedni, hogy begolyóztam.
- Mindig csak előre - szemeltem ki az egyik fát és elindultam az irányába. De ahogy telt az idő, kezdtem úgy érezni, hogy csak még jobban belekeveredtem az erdő sűrűjébe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése