Lisa Whittemore:
Az elején még poénként fogtam fel ezt az egészet, de ahogy kezdett sötétedni, és ahogy a levegő hőmérséklete drasztikusan csökkenni kezdett, a félelem szép lassan, ravasz kígyóként átvette az uralmat az elmém felett. Mi van, ha megfagyok az éjszaka? Minél hamarabb ki kell jutnom innen - gondoltam magamban, ahogy elindultam. A hideg és a félelem keveréke miatt remegő kezeimet a zsebem mélyére süllyesztettem és a hideg levegő csípte ajkaimat szorosan összepréseltem. Nem figyeltem eléggé, ezért egy fa hatalmas gyökerében megakadt a lábam, a testem pedig a föld felé kezdett zuhanni. Egy tompa sikoly hagyta el a számat, ahogy megéreztem a fájdalmat a térdeimnél. A nadrágom farmer anyaga kiszakadt és a térdemen egy hatalmas horzsolás keletkezett, amiből meleg vér szivárogott. A földön heverő levelek beleakadtak a hajamba, arcomra pedig a hideg föld tapadt.
- Ezt nem hiszem el baszki - szűrtem ki a fogaim között idegesen és lassan feltápászkodtam. Ekkor pillantottam meg egy bánya-szerűséget. Csak nem ez az a híres bánya? - kérdeztem magamtól. Ha nem szeretnék halálra fagyni az éjszaka muszáj lesz bemennem.
- Ez nem egy horror film, nem fog semmi rossz történni - nyugtatgattam magam, ahogy egyre beljebb és beljebb merészkedtem, előttem tartva a telefonomat, zseblámpának használva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése