Adam Collins:
Bementem az ajtón, és bezárkóztam. Még véletlenül se tudjon bejönni az a nyomorék, ha egyáltalán megtalálja a házat. Gyorsan letusoltam, majd vissza felöltöztem. Mivel nem nagyon szabadna aludnom, kiültem a hátsó ajtó utáni kis gerendára, ami pont egy tóra nézett. A hold fénye megvilágította a tavat, ezzel hidat alkotva rajta. Kint ülök egy ideje, csendben, mikor újabb sikítást hallok.
- Hát ezt nem hiszem el - kelek fel idegesen az ülőhelyemről, majd kitrappolok az ajtóhoz. A kulcsot elfordítom benne, majd kiállok a ház elé.
- Bezzeg ilyenkor kussban vagy mi? - kiabálok a sötétben.
Lassan türelmemet elvesztve állok a hidegben, egyhelyben. Gondolkozom, hogy honnan jöhetett a hang. Fejen csapva ér a felismerés, hogy van itt egy bánya. Talán onnan jöhetett.
Lassú léptekkel indulok el, kezem libabőrös a hidegtől, arcomat csapja a hideg szél. Lopakodó üzemmódba suhanok a fák között, mikor megpillantom az említett hely bejáratát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése